2018. február 2., péntek

Leiner Laura: Hullócsillag (Bexi 2.)

Cím: Hullócsillag (Bexi 2.)
Eredeti cím: Késtél
Szerző: Leiner Laura
Fordító: -
Kiadó: L&L
Megjelenés éve: 2016 (GABO: 2015)
Terjedelem: 400 oldal
ISBN: 9786158031295

Már bő egy év eltelt azóta, hogy Budai Rebeka posztolta barátjának a Késtélt, és ezzel immár Bexiként berobbant a köztudatba. 
Azóta megjelent második lemeze, az Offline, melynek sikere végleg kiírta Bexit az egyslágeres előadók sorából. 
Úgy tűnik, Gerivel is rendeződhetnek a dolgaik, bár ezt Körte, Lili, Anti és a Fogd be Aszád eszement (nevű) tagjai egy emberként elítélik. 
És persze ott van még Ő is. Nagy Márk, akinek a Pop/Rock sztár leszek! döntője után nagyobb szüksége van a barátaira, mint valaha.


*spoilermentes*

Ez is egy olyan könyv, amit régóta el akartam már olvasni, s amit már elég régóta nyomnak molyon ahhoz, hogy ahányszor felmész, találkozz vele, ha máshol nem, legalább a százas toplistában.

Habár semmi bajom nincs Leiner Laura könyveivel, és egy idő után valóban be tud szippantani a történet, teljesen megvagyok nélkülük is. Semmilyen nagy elhivatottságot és késztetést nem érzek, hogy elkezdjem, de ha már elkezdem, akkor be is kellene fejeznem - alapon olvasom végig. És azért mondjuk úgy a felétől érdekel is, mi lesz a vége, annak ellenére, hogy egészen kiszámítható volt.

Most, hogy visszaolvastam az előző kötetre adott kritikámat, meglepődtem. Ezek szerint az első könyv jobban tetszett, mint ez. Ez csak ilyen egynek elment, várom a következőt, hátha izgalmasabb lesz - volt nekem, de határozottan nem akarom itt abbahagyni, érdekel mi lesz a sorozat folytatása.

*spoiler*

Maga a londoni út elég sok tervezést, utánajárást vagy csak az emlékek visszaidézését jelentett az írónő számára, ezt nem tudhatom. De egészen jól és részletesen ki lett találva ez a pár nap, amit angliában töltöttek a fiatalok.

Bár Beki még mindig jobban tetszik, mint anno Reni, azért ebben a részben nem értettem egyet minden döntésével, és kevésbé voltam odáig érte, mint az előzőben.

Nagy Márkot viszont ugyanúgy imádom, odavagyok az egoizmusától, és kissé mintha a naivitás is felütötte volna a fejét helyenként a viselkedésében. Az nagyon tetszik például, hogy Laura nem az első pillanatban hozza össze őket, hanem húzza a saját szereplői agyát is. Bexi végigmegy a tagadáson, a felismerésen és az évődésen, szóval mindenen. És mikor azt hinnénk, hogy na végre, akkor is jön egy újabb csavar.

Nagy meglepetés volt számomra Lexi is, és a történet végére úgy éreztem, nem csak Bekinek lett újabb barátja, hanem nekem is.

*spoilermentes*

A többi szereplő meg ugyanolyan volt, akár egy résszel előbb. Szerethetőek, de csak elszórtan voltak fellelhetőek. Azért Aszádék még megérnek egy misét...

Bár nem volt túl nagy ívű vélemény, összességében újfent azt tudom mondani, hogy hol semleges volt számomra a könyv, hol tetszett. De mindenképp megmarad a limonádé történetek között. Nem volt óriási végkifejelet, nagy csavarok, nagyívű lélekfejlődés a főszereplőnél. Csak egy szimpla olvasmány, ami egyszeri élménynek megteszi. Ettől függetlenül a következő részt is el fogom olvasni, ha már belekezdtem a sorozatba.

5/4

2018. január 23., kedd

Jojo Moyes: Az utolsó szerelmes levél

Cím: Az utolsó szerelmes levél
Eredeti cím: The Last Letter from Your Lover
Szerző: Jojo Moyes
Fordítók: Falvay Dóra, Lányi Judit
Kiadó: Cartaphilus
Megjelenés éve: 2012 (eredeti megjelenés: 2011)
Terjedelem: 576 oldal
ISBN: 9789632662695

Ellie ​századunk tipikus szinglije, aki az újságírói karrierje nyújtotta biztos jövedelmének és baráti társaságának köszönhetően alapvetően élvezi független életét. Jó kedélyét egyetlen dolog árnyékolja be: egy nős, családos férfiba szerelmes. A szerkesztőség archívumában – megírható téma után kutatva – véletlenül rábukkan egy levélre, melyben egy szerelmes férfi arra kéri kedvesét, Jennifert, hagyja ott a férjét, és utazzon el vele. Ellie az 1960-as években írt rejtélyes levélben saját titkos vágyait fedezi fel, ezért megpróbálja kibogozni a szerelmi történet szálait, bízva abban, hogy reményt meríthet a hajdani szerelmespár sorsából. 
Az eseménydús, váratlan fordulatokban bővelkedő regényben a múlt és a jelen romantikus, megható, szenvedélyes – olykor erotikus – képei váltakoznak. Jennifer a múltban próbálja megtalálni elveszett szerelmét, az időközben újabb szerelmes levelekre bukkanó Ellie pedig a jelenben igyekszik felkutatni az egykori szerelmeseket, és megtudni, vajon egymásra találtak-e végül?


Karácsonyra kaptam ezt a könyvet és kissé szkeptikusan álltam hozzá. Már az elején tipikus limonádénak tűnt, ezért egészen Szilveszterig vártam vele, hogy hátha aznap éjszaka jól fog esni egy kis könnyed, romantikus sztori. Jól esett.

Bár a leírásból világosan kiderül, hogy két szálat követhetünk végig, amik a véletlennek köszönhetően kissé összegabalyodnak, a prológus alapján nem gondoltam volna, hogy a könyv bőven felében csak a múltról lesz szó. Bár először kelletlenül érintett, olvastam volna már Ellie problémáiról, végül nagyon megkedveltem Jennifert és átéreztem a problémáit. Együtt szenvedtem vele, együtt szerettem vele.

Habár nem támogatom a megcsalás-dolgot, nyilván vannak helyzetek, mikor rákényszerülünk és nem tehetünk mást. És vannak helyzetek, mikor nem ítéljük el. Egyszerűen ilyenkor nem alkotunk véleményt, csak együttérzünk a felekkel. Hát én pont így jártam, egyálatlán nem ítélkeztem. Jennifer oldalára álltam, holott tudtam, hogy van egy „kedves, szerető” férje. Na, meg egy fenét. Egy rideg, visszataszítő kőszobor, aki néha kielégíti rajta szexuális vágyait. És ennyi. Semmi több. Ha ilyen helyzetben van egy hölgy, – mégha abban a korban is – ha nem érzi magát nőnek a párja mellett, akkor kacsingat ki és keres más párt magának, aki mellett kiteljesethet. Mégha egy ilyen elítélt kapcsolat is az.

Habár tudtam, hogy nem lesz felhőtlen az egész művön keresztül a kapcsolat, és nyilván lesz egy mélypont, szomorúan kaptam észbe, hogy basszus, itt vége, és innentől Ellie-ről lesz szó. Hát én akartam, nem? Nem! Ebben a pillanatban Jennifernek akartam jót, hogy megtalálhassa a szenvedései ellenére azt, akit igazán szeret. És hogy a kómából felébredve újra magára lelhessen.

Végülis a mozzanat, amivel az írónő újra átvezette a két szálat egymásba, fenomenális volt, szinte észrevehetetlen. Imádtam.

Jött Ellie része, amire egészen régóta vártam, és valóban nem is csalódtam, mégha abban a pillanatban inkább megoldottam volna Jennifer problémáját. A fiatalos lendület, az új korszakban szinte normálisnak mondható döntések felpezsdítették a könyvet. Bár többször vertem a fejem a falba, hogy egy harmincakárhány éves nő hogy lehet ilyen naiv, főleg egy nős ember esetében, nyilván ez kellett, hogy kerek egész legyen a sztori, és megoldódjon úgy, ahogy.

A szereplőkkel nem volt bajom, egyedül Stirling titkárnőjét lőttem volna fejbe párszor, de aztán ő is meghozta a titkon, mélyen várt meglepetést, és megbocsátottam neki a naivitásást, hős szerelmét. Tessék, még egy naiv ember, egy könyvön belül. De hát erre képes a szerelem, mint mondják is.

Összességében tehát nem volt rossz a könyv, nem untam, de azért elég hosszúra sikerült, nem is értem hogy lehet ennyit rizsázni egy sztoriban. Viszont nem volt meg benne az a plusz, amiért örök kedvenccé avanzsálnám.

5/4

2018. január 13., szombat

Olvassunk rózsaszín borítós könyveket! - kihívás

Kedves Kupaclakók!

Tudom, tudom. Borzasztó régen jelentkeztem legutóbb, de valahogy ellaposodott a barátságom a könyvekkel manapság. Sok volt a zűr az ősszel, aztán ez belenyúlt a télbe is. De most, 2018 eljövetelével szeretnék változtatni ezen, és újra visszarázódni az olvasásba, a kihívásokba, illetve a kritikaírásba. Azt hiszem hiányzik. Így hát ezen felbuzdulva itt is az első kihívás rögtön, amihez bele kell húznom, ha időben szeretném teljesíteni. :) 

Kihívás kezdete: 2017. január 7. 14:39
Kihívás vége: 2018. január 31. 14:27

A feladat:
Kedves molyok! 
A feladat: 3 olyan könyv elolvasását kérem, amelyek borítóján a rózsaszín dominál! 
Az olvasásokat bármely nyelven elfogadom! 
Olvasásokat a kihívás kezdete után fogadok el, illetve szeretném, ha feltennétek erre a polcra: https://moly.hu/polcok/rozsaszin-konyvek-2 
Erről a polcról lehet is válogatni. 
Kellemes olvasást! :)

Az én három könyvem:
Jojo Moyes: Az utolsó szerelmes levél
Leiner Laura: Akkor szakítsunk
Leiner Laura: Hullócsillag

forrás: https://moly.hu/kihivasok/olvassunk-rozsaszin-boritos-konyveket

2017. július 21., péntek

Fantasztikus július - kihívás


Kihívás kezdete: 2017. június 25., 14:10

Kihívás vége: 2017. július 31., 23:59

A feladat:
Tehát a júliusi kihívásnál sem kell mást ten
Csak a 2017 júliusában elkezdett és befejezett könyveket tudom elfogadni. 
Bármilyen nyelvű könyveket hozhattok, még képregényt is. 
Újraolvasás is számít, oldalszám megkötés nincs. 
Minimum csillagozást kérek, ha szeretnétek, írhattok értékelést is, de most nem feltétel. :) 

netek, mint 3 könyvet elolvasni, amelynek címkéi között szerepel a fantasy, urban fantasy, dark fantasy, high fantasy és egyebek. :) 
A három könyvem:

  1. J. L. Armentrout: Oblivion - Feledés 
  2. J. L. Armentrout: Ónix 
  3. Helena Silence: Enigma 


2017. július 11., kedd

J. L. Armentrout: Oblivion - Feledés

Cím: Oblivion - Feledés (Luxen 1.5)
Eredeti cím: Oblivion
Szerző: J. L. Armentrout
Fordító: Miks-Rédai Viktória
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Megjelenés éve: 2015
Terjedelem: 382 oldal
ISBN: 9789633995327

Amikor Katy Swartz a szomszédomba költözött, rögtön tudtam, hogy baj lesz. Nagy baj.
Bajra pedig igazán nincsen szükségem, hiszen nem vagyok idevalósi. A társaimmal a Luxról érkeztem a földre, egy tizenhárommilliárd fényévre lévő bolygóról. Ráadásul ha valamiben biztos vagyok, az az, hogy az emberekben nem lehet megbízni. Félnek tőlünk. Olyasmikre vagyunk képesek, amikről ők csak álmodnak, és pokolian gyengének tűnnek mellettünk – mert azok is.
Kat azonban olyan közel kerül hozzám, mint még senki más. Akaratlanul is vágyok rá – és szeretném felhasználni a képességeimet, hogy megóvjam. Meggyengít engem, pedig én vagyok a legerősebb luxen, és az én feladatom, hogy védjem a többieket. Ez a hétköznapi lány tehát mindannyiunk végzete lehet. Hiszen a luxeneknek van egy hatalmasabb ellensége is – az arumok – akikkel szembe kell szállnom.
Ha beleszeretek Katyba – egy emberbe – nem csupán őt sodrom veszélybe. Talán mindannyiunk pusztulását okozom… de azt nem hagyhatom.

Semmi frappáns kezdés nem jut eszembe, ahogy ez a kritika, vagy inkább ajánló sem lesz túl hosszú és kimerítő. Mivel az első rész másik szemszögből való átirata, sztorijában nem tudott újat mutatni. Ettől függetlenül roppant érdekes volt a másik oldalról is szemlélni a történteket. Daemon gondolatai néhányszor az én arcomra is pírt kergettek, de egy pasi észjárásnak tökéletesen megfeleltek.

Őszintén nem tudom, hogy mit tudnék még írni erről a könyvről. Nem bántam meg, hogy elolvastam, főleg, hogy az első kötetet még tavaly nyáron olvastam és ez a rész tökéletes felelevenítő szerepet játszott, hogy továbbmehessek a következőre.

Ha már kitettem, hogy éppen ezt a könyvet bújom és ha már bevállaltam egy kihíváshoz, akkor nem akartam adós maradni a kritikával. Viszont azt hiszem nagyon mást nem is tudok elmondani, nem szeretném az Obszidiánról szóló véleményemet ismételgetni.

Mivel azért ez a kötet annyira nem varázsolt el, az öt pontot a következő „rendes” résznek tartogatom. Viszont ajánlanám azoknak, akiket érdekel egy-egy mű mögött húzódódó háttértörténet. 

5/4

2017. július 10., hétfő

Eiffel-torony a borítókon - kihívás

Kihívás kezdete: 2016. július 21., 23:06
Kihívás vége:  2017. július 21., 22:44

A feladat:
A kihívás lényege: 
– Megnyomod a részt veszek gombot 
– Elolvasol egy olyan könyvet, aminek a borítóján megtalálható az Eiffel-torony(mindegy, hogy kép vagy csak rajzolt) 
– Az olvasásnak a kihívás időtartalma közé kell esnie


Az én választott könyvem: Nicolas Barreau: Egy este Párizsban

forrás: https://moly.hu/kihivasok/eiffel-torony-a-boritokon

2017. július 8., szombat

Becca Fitzpatrick: Black Ice - Tükörjég

Cím: Black Ice - Tükörjég
Eredeti cím: Black Ice
Szerző: Becca Fitzpatrick
Fordító: Miks-Rédai Viktória
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Megjelenés éve: 2015
Terjedelem: 380 oldal
ISBN: 9789633994412

Britt Pheiffer felkészült, hogy hátizsákkal hódítsa meg a Teton-hegységet – arra azonban nem készült fel, hogy a gondolataiban még mindig kísértő exbarátja is csatlakozzon hozzá. Mielőtt Britt tisztázhatná magában, mit érez Calvin iránt, egy váratlan hóvihar miatt menedéket kényszerül kérni egy hegyi kunyhóban. A jóképű, segítőkész lakók azonban szökésben vannak. Túszul ejtik és arra kényszerítik Brittet, hogy vezesse le őket a hegyről. Britt tudja, életben kell maradnia, hogy Calvin megtalálja. A helyzetet tovább bonyolítja, amikor Britt rábukkan egy korábban itt elkövetett gyilkosságsorozat vérfagyasztó bizonyítékára – ami őt magát is célponttá változtatja. 
Azonban semmi sem az, aminek látszik, és mindenki titkolózik – még Mason, az egyik emberrabló is. A kedvessége zavarba ejti Brittet. Mason vajon ellenség? Vagy szövetséges?
*spoilermentes*

Ha egy könyvre lehet mondani, hogy egyszerűen mindenhol ott van, akkor ez a kötet aztán tényleg mindenhol ott van. Bármilyen felületre mentem is fel, bármilyen fülre is kattintottam molyon, itt is  - ott is jelen volt.

Amikor pedig megláttam, hogy fent van az egyik kihívásomhoz tartozó listán, nem is volt kérdés, hogy ezt beválogatom a csapatba. És ez egyáltalán nem bizonyult rossz döntésnek, hiszen egyszerűen imádtam. Odavoltam az elejétől a közepén át a végéig. Bárki bármit is mond, engem elég rendesen levett a lábamról.

Mikor elolvastam a prológust, őszintén kicsit megijedtem, hogy milyen könyvet is vettem a kezembe. Hátborzongató és nem mellesleg elég szomorú volt.

Aztán az első fejezettől teljesen lebilincselte a figyelmem, ha épp nem olvastam, folyton csak azon járt eszem, hogy mi lehet a történet folytatása. Főleg onnan indult be a sztori, mikor elérte őket az Isten háta mögött az a nagy hóvihar; ezután már tényleg letehetetlen volt.

Még sosem olvastam thrillert, valahogy mindig is taszított ez a műfaj, de ez határozottan nem volt olyan ijesztő. Sajnos viszonyítási alapom nincs, de ennyi nekem bőven elég volt a riadalomból, főleg hogy leginkább este/éjszaka volt időm az olvasására. Kezdésnek szerintem tökéletes, azt hiszem szívesen nyúlok majd vissza ehhez a műfajhoz a későbbiekben.

Nos maga a történetről... Valaki szerint nagyon kiszámítható, azonban én ezt megcáfolnám - bár lehet a thrillerben való jártasságom mondatja ezt velem. Persze egy ponton már evidens a sztori vége, s az a legjobb, ha pont ezért az író használ valami orbitálisan nagy csavart. Jó, ezt is ki lehet találni, ebbe is bele lehet kötni, de nekem nem ez a szándékom. Úgy gondolom, hogy Fitzpatrick engem meg tudott lepni, bár őszintén szólva egy idő után már ilyesmi végkifejletet reméltem én is.

A leírások, a páreszédek, a fogalmazásmód mind-mind tetszett és átjött az, amit az írónő meg akart fogalmazni. Bele tudtam magam élni a helyzetekbe, tudtam izgulni, tudtam követni a helyszíneket, át tudtam érezni a szereplők érzéseit. Egyet kivéve. *spoiler* Britt nyavalygása, sóvárgása, vágyódása Calvin után a végére már elviselhetetlenné fajult. Főleg hogy addigra már sejtettem a sztori végét és képtelen voltam tolerálni a felé irányuló érzéseit. Persze megértem, hogy egy friss - már ha ezt lehet frissnek nevezni - szakítás után még vannak érzéseink a volt partnerünk iránt. Na de ennyire?

Mint már mondtam, a szereplőkkel képes voltam azonosulni, egyedül a kedves kis barátnő - Korbie - vált unszimpatikussá a szemembe. A folytonos hisztijei és önmaga sajnáltatása valahogy nem jött be. Na meg ez a lista, amit vezetett Britt-ről és magáról?! Kérdezem én: normális, ha a legjobb barátod az egész kapcsolatotokat egy versengésre alapozza? Ha én ilyenről értesülnék, kikergetném a világból a barátnőmet. Nem normális az ilyen, ahogy ez a karakter sem volt teljesen az.

Calvin egy felfújt kis pöcs és unszimpatikus hazudozó. Azt hiszem ez a pár szó össze is foglalja a véleményemet, illetve őt magát. Egyértelműen a szülei miatt lett ilyen, s valójában ez elgondolkodtató mozzanat. Az valóban rengeteget számít, hogy milyen körülmények közöt nősz fel. És itt nem feltétlenül az anyagiakra gondolok, hanem a szülői szeretetre, törődésre, melyre minden csöppségnek szüksége van. A végén már őszintén sajnáltam ezt a Calvin gyereket. Nem tehetett arról, hogy mit hozott otthonról, s hogy milyen körülmények között nevelkedett. Egy ilyen idióta maximalista és nem mellesleg vadbarom apával valóban nem lehetett könnyű... Viszont együttérzésem ellenére sem szimpatizáltam vele egy pillanatig sem - na jó talán a könyv feléig, míg nem kaptunk apró információmorzsákat a kisebb-nagyobb gaztetteiről.

Britt rendkívül szimpatikus személyiség volt számomra, egy-két hibájától eltekintve is, melyek közül leginkább kiemelendő a Calvin iránti vágyakozása, rajongása. A hölgyemény rendkívüli kitartásról, akaratról és erőről tanúskodik a műben és valódi példaképként jelenik meg. Bár láttam olyan véleményt, ahol valóságszerűtlennek tartják a történetet, uram bocsáss, ez nem egy könyv, melynek ez a lényege? És ebben a kissé irreális helyzetben valóban csodálatosan viselkedett ez a leányzó. Véleményem szerint a kételkedése, a kitartása, érzéseinek tobzódása és magatartásának egésze helyénvaló volt ebben a szituációban.

S végül az abszolút kedvenc és abszolút szerelem Mason vagy Jude vagy a helyes álpasi a benzinkútról. Wow. Ez az ember teljesen magával ragadt. Már a történet elején. mikor megjelent odavoltam érte és tudtam, hogy ez nem egyszerűen csak egy találkozás lesz a kúton. Később, mikor a faházban voltak, ez a tuskó viselkedése, amit tanúsított, először unszimpatikussá tette őt, majd egyre kívánatosabbá, ha szabad így fogalmaznom. A fejemben él egy tökéletes Jude-kép és esküszöm jó pár dolgot megtennék, ha nekem is lehetne egy ilyen pasim, mint ez a fazon. A természete, a tetteinek háttere, a filozófiája, a családszeretete mind-mind egyre csodálatosabbá tették a szememben, nem beszélve arról a fizimiskáról amivel rendelkezik ez a fiatalember. Tízből tíz a srác, az tuti.

*spoilermentes*

A könyv csodálatos befejezést, méltó lezárást kapott, úgy gondolom. Alapból nem szeretem annyira az egyrészeseket, mert mindig tovább tudnám csűrni-csavarni, de ez valóban így tökéletes. Önmagában is egy kerek egészet alkot.

Összességében tehát annyival szeretném lezárni az értékelésemet, - a hosszú ömlengés után - hogy valóban nem kell félni a felhype-olt könyvektől, merészen kell fellépni és bevállalni. Bár sokszor alaptalan a nagy hírnév egy-egy kötetnél, ez nem azok közé tartozik. Nem bántam meg, hogy elolvastam, hiszen csodálatos pillanatokat okozott nekem az írónő. Mindenképpen ajánlanám azoknak az embereknek, akik szeretik a thrillert - a kicsit enyhébb változatban - és az ebbe beleszövődő romantikát. Illetve tulajdonképpen bárkinek javasolnám, hogy olvassa el, nem hiszem, hogy létezik olyan, aki nem szeretné ezt a könyvet!

5/5